Festészetem kiindulópontja az intellektus: az a belső tér, ahol a gondolat, a figyelem és a csend formát keres. Nem konkrét embereket ábrázolok, hanem jelenléteket – stilizált, univerzális alakokat, amelyek inkább jelei az emberi létezésnek, mint portréi.
A nagy színmezők mentális és spirituális terekké válnak, ahol az ember egyszerre minimálisan van jelen, mégis végtelenre nyílik.
A festészet számomra emlékezés és keresés: visszatérés ahhoz a pillanathoz, amikor a forma még nem döntött, mi lesz belőle, és a jelentés még nyitott marad.
Szemerédi Tünde
szemeredi.art 